"εἰδότες ὅτι εἰς ἀπολογίαν τοῦ εὐαγγελίου κεῖμαι"

"... tudjátok, hogy az evangélium védelmére lettem lefektetve."

/Filippi levél 1,16b/

Kicsit személyesebb vizekre evezek. A Filippi levél a kedvenc könyvem a Bibliából. Mindegyiket szeretem, de a Filippi levelet különösen. Miért? A legbelsőségesebb episztola számomra a Szentírásból. Nem véletlenül. Pál maga is belsőséges kapcsolatban volt a Filippi gyülekezettel. Ennél a gyülekezetnél lépte át az Evangélium híre Európa határát. Lám, mikor pedig átlépte Pál apostol Európa határát, akkor Filippiben kapásból talált egy kis házi gyülekezetet. Lídia a bíborárus asszony volt az, aki már hallott Krisztusról. Ő volt az, aki elindított egy házi csoportot azok számára, akik Krisztus tanítását kívánták követni. Akik Krisztusnak átadott életet éltek. Csodálatos lehetett ez annak idején. Megérkezett Pál Filippibe és azt látta, hogy hirdetőként már elkésett. Milyen csodálatos az, hogy már elkésett, milyen csodálatos az, hogy Krisztus híre, hírneve, megváltó munkája nélküle is működik és megtérő embereket terem. Lenyűgöző.

A teológián volt egy tantárgy, amikor a helyi gyülekezetbe átmentünk, és áhítatot tartottunk. A félév során a Filippi levelet vettük elő, amit folytatólagosan magyaráztunk egymás után lelkész hallgatók. Ott is kialakult egy belsőséges kapcsolat köztünk és a gyülekezet tagjai között. Köszönhetően ennek a belsőséges levélnek. Köszönhetően Isten testvéreket adományozó munkájának!!!! A Filippi levélnek ez, vagy a folytatólagos része került hozzám. Pontosan nem emlékszem, de arra igen, hogy mit mondtam el. Krisztus hirdetése negatív úton is terjed. Gondoljunk csak bele. Biztos mi is megkaptuk már párszor azokat a fejünkhöz vágott mondatokat, hogy: "Isten gyermeke nem tesz ilyet." "Ha te valóban komolyan gondolod, amit Krisztus tanít, akkor miért csinálod ezt?" Biztos vagyok benne, hogy a mi földi esetlenségünkön keresztül is Krisztus munkálkodik. A görög a κεῖμαι (ejtsd: kejmáj) szót használja. A fordításainkban pedig az van, hogy: "rendeltettem.". A görög szó fekvést jelent alapvetően. Lehet úgy is fordítani, ahogy azt a legtöbben megteszik, azonban én nem véletlenül fordítottam úgy, hogy: "lettem fektetve". Ugyanis kényszerűségből feküdni általában betegség miatt szoktunk. Így van ez. A beteg, gyenge, erőtlen, hitben botorkáló, keresgélő, minden ténykedését megkérdőjelező embereken keresztül is az Evangélium TERJED!!!! Mindenhogy. Minden úton. Egyesek irigységből, mások pedig jó szándékból hirdetik azt.

No de. Azért vettem ki ezt a részt az Igéből, mert ennek köszönhetem azt, hogy most itt írhatok nektek. Ennek az Igének köszönhetem azt, hogy megláttam Isten akaratát az életemben. Ennek az Igének köszönhetem, hogy az vagyok most, aki vagyok. Az Evangéliumnak nincs szüksége a védelemre, megvédi az saját magát. Viszont kellenek azok a személyek, akik hirdetik Isten jóságát, kegyelmét, szeretetét, Krisztusban megváltó munkáját. Ha megkérdik, hogy miért mentem teológiára, akkor mindig ezt az Igét mondom. Ez volt az, ami megszólított, hogy teológiára kell mennem. Eleinte téves elhívás tudatban éltem. "Az én juhaim hallják az én hangomat, és én ismerem őket, és ők követnek Engem." /János ev. 10,27/ Eleinte ennek a szakasznak tulajdonítottam azt, hogy el lettem hívva Isten szolgálatára. Tévesen. Ugyanis ha én egy egyszerű asztalos vagyok, akkor is meghallhatom Isten hívó szavát, akkor is követhetem Őt, akkor is lehetek az ő juha. Azonban mikor erre rádöbbentem 18 évesen, akkor az akkori lelkészemnek ezt elmondtam, és közösen imádkoztunk Istenhez azért, hogy mutassa meg, hogy mit akar, hogy cselekedjek az életemben. A válasz pedig nem váratott magára sokáig. Az ezután következő nap olvastam egy könyvet, ami különböző szektákat mutatott be, amit kaptam egy nagyon kedves ismerősömtől megelőző karácsonyra. Szalay András - Más Jézus, más lélek, más evangélium könyve volt ez. Ez szektákról szól és arról, hogy hol csúsztak félre. A szektákat kivesézte a könyv, és leírta a szerző, hogy miben kellene másképp gondolkodniuk, ezt pedig alátámasztotta minden szekta végén egy-egy Igével. Amikor imádkoztunk a lelkészemmel, rákövetkező nap, a következő rész végén, ott volt ez az Ige. Ott volt, hogy alátámassza a helyes gondolatot az egyik szektával szemben. Ott volt értem. ott volt azért, hogy engem megszólítson, és elhívjon. Ott volt azért, hogy egy esendő 18 éves kamasz fiút elhívjon a szolgálat útjára.

Ott volt Pál apostollal is ez az Ige. (exkurzus: a Filippi levél az öröm levele. "Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek." /Filippi 4,4/) Miért lelki feltámadás a címe ennek a bejegyzésnek? Mert olyan helyzetben, amiben volt Pál apostol lelkileg, mi is sokszor vagyunk. Látjuk, hogy mit kell cselekednünk, de emberi esendőségünkből kifolyólag nem tudjuk azt tökéletesen végrehajtani. A fekvésben, a szorongattatásban, a megalázottságban, a hátrányban részesítésben, mert keresztények merünk lenni, ott az Öröm. Mert ebben van örömünk. Felemel Isten minket a lelki megalázottságunkból, a szorongásunkból, a kényelmetlen helyzetekből kiemel, felemel. Feltámaszt. Mint amikor egy reggel beleszippantunk a friss levegő finom illatába, mélyen megtelítve a tüdőnket a finom illattal, úgy egyszer csak feltámaszt Isten.  Vagy mint amikor a víz alól sietünk fel levegőért, és mélyen magunkba szívjuk az életet adó levegőt. Feltámaszt minket a legrosszabb helyzetekből is. Amikor az esettségünkön keresztül mutatja meg Isten a hatalmát, akkor nem feledkezik meg rólunk. Nem hagyja, hogy egy is elvesszen a nyájából. 

Felráz, mert az evangélium védelmére lettünk fektetve.