Καὶ ὅταν προσεύχησθε, οὐκ ἔσεσθε ὡς οἱ ὑποκριταί·
ὅτι φιλοῦσιν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ  ἐν ταῖς γωνίαις τῶν πλατειῶν ἑστῶτες προσεύχεσθαι, 
ὅπως φανῶσιν τοῖς ἀνθρώποις·   ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἀπέχουσι τὸν μισθὸν αὐτῶν. σὺ δὲ ὅταν προσεύχῃ, 
εἴσελθε εἰς τὸ ταμεῖόν σου καὶ κλείσας τὴν θύραν 
σου πρόσευξαι τῷ πατρί σου τῷ ἐν τῷ κρυπτῷ· 
καὶ ὁ  πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ ἀποδώσει σοι.
 Προσευχόμενοι δὲ μὴ βατταλογήσητε ὥσπερ οἱ ἐθνικοί, 
δοκοῦσιν γὰρ ὅτι ἐν τῇ πολυλογίᾳ αὐτῶν εἰσακουσθήσονται·
μὴ οὖν ὁμοιωθῆτε αὐτοῖς, οἶδεν γὰρ °[ὁ °θεὸς] ὁ πατὴρ ὑμῶν ὧν χρείαν ἔχετε πρὸ τοῦ ὑμᾶς αἰτῆσαι αὐτόν.

És amikor könyörögtök, ne legyetek olyanok, mint a képmutatok. Mert szeretik a zsinagógákban és az utak sarkain állva könyörögni, úgy, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony mondom nektek, megkapták a fizetségüket. Te pedig amikor könyörögösz, menj be a te belső szobádba és zárd be az ajtaját. Menj a te Atyád elé titokban. És a te Atyád, aki, aki lát, titokban megadományoz téged. Imádságban pedig ne szaporítsátok a szót, ahogy a pogányok, mert úgy gondolják bőbeszédűségükben meghallgattatnak. Tehát ne legyetek hasonlók hozzájuk, mert amikor Isten, a ti Atyátok látja milyen szükségetek van, még azelőtt, mielőtt kérnétek Őt.

Mi az imádság? Hogyan tudnád te most elmagyarázni, hogy mi is az imádság? Mi az imádság számodra? Mi az imádság közösségi szinten? Mi az imádság kiscsoportosulásokban? Miért kell imádkozni? Kihez imádkozunk? Kinek a nevében imádkozunk? Olyan sokszor imádkozunk. Istentiszteleten, otthonainkban, evés előtt, evés után. Közösségben, egyénileg, párban, a házas társunkkal, gyerekeinkkel, gyerekeinkért, gyülekezetünkért, vezetőinkért, Isten kiválasztott népéért, azokért, akik még nem értették meg Isten megváltó üzenetét. Gyógyulásért, fizikai és szellemi értemben, szabadulásért valami alól, vezetésért, vezetettségért. Ezzel még fel se soroltam, hogy hányféleképp tudunk és, hány módon és milyen lehetőségeink vannak az imádságra. Jó esetben  nem csak letudjuk, mint egy kötelező elemet, hanem valós jelenlétet kérünk Istentől, hogy Szentlelke árasszon el és mosson át teljesen minket.

A Biblia egyik legnagyobb tanítása az, hogy az ember odaállhat Isten elé és elmondhatja neki, hogy mi van a szívében. Elmondhatja hálaadását, könyörgését, örömét és bánatát Istennek. Jogosan feltehetjük a kérdést, hogy a hitetlen ember kérését is meghallgatja Isten? Igen. Minden kérést meghallgat Isten. Az érdekességét és apropóját az adja a dolognak, hogy melyikhez fordul Isten. Hol talál igaz hitet Isten? Oda fordul, ahol valóban, őszinte és tiszta szívvel fordulnak Isten felé. Míg az ember ki nem tudja mondani, hogy az ő életének Ura maga Jézus Krisztus, addig ugyanúgy meghallgatja Isten az imádságokat. Sőt, azon emberek imádságát is meghallgatja Isten, akik még nem fordultak oda Hozzá. De ha mi magunk csak akkor imádkozunk, mikor bajban vagyunk, mint egy „utolsó lehetőségként” fordulunk Istenhez, ott már baj van. Nem utolsó lehetőségként kell fordulnunk Isten felé, hanem első és egyetlen lehetőségként. Ha csak akkor megyünk Istenhez imádságban, mikor már bajban vagyunk, akkor olyanok vagyunk, mint az Ige elején levő képmutatók. Mikor bajban vagyunk, akkor megragadunk minden lehetőséget, hogy jobbítsunk az életünkön. Akár még imádkozunk is. Ha nehéz helyzetben vagyunk, akkor el is szoktuk mondani, hogy ebben és ebben a szituációban még imádkoztam is. Viszont ez képmutatás. Azért is, mert mikor jól megy a sorunk, mikor nem kell aggódnunk a mindennapi dolgaink felől, elfeledkezünk Isten jóságáról és munkájáról. Máté evangéliuma azokról a képmutatókról beszél, akik mikor elérkezett az imádságnak a megszabott ideje, akkor a törvényes kegyesek tüntetőleg felvették az imádság pozícióját. Ezzel kivívták az emberek bámulatát, de a szívükben nem az Istennel való találkozás volt, hanem megvetés azokkal szemben, akik nem imádkoztak. Az viszont alapvetően van beleégve az emberbe, hogy akkor imádkozik, mikor arra szüksége van. Mikor jól megy sorunk, azt gondoljuk, hogy a magunk erejének köszönhetjük a jósorunkat. Pedig a valóság az, hogy Istennek köszönhetünk mindent. Nem véletlenül adtam azt a címet, hogy „A belső szobád titkában.”. Ott csak te tudod és Isten tudja, hogy mi történik.

Van egy film, aminek az a címe, hogy: „War room.” Magyarul az a címe, hogy: „Imával nyert csaták.” Egy nőről szól, akinek van egy elkülönített szobája, ahova ténylegesen elvonul imádkozni. A falra Igéket rak ki, Bibliát olvas és imádkozik. Minden erejét megfeszítve imádkozik a családjáért, szeretteiért, és mindenkiért, akit csak a Szentlélek a szívére helyez. Persze abba ne menjünk bele, hogy ez pont olyan fonák módon képmutatás, mint amennyire a komoly elcsendesedést hivatott bemutatni, hogy ő maga bemegy abba a szobába, fizikálisan és időt tölt ott, Istennel. Lehet egy ilyen elkülönített helyünk is, de azt látnunk kell, hogy nem a hely szenteli meg az imádságot, hanem fordítva. Az imádság az, ami képes szent hellyé tenni bármelyik szobánkat.

Hol van a te belső szobád? Van belső szobád? Van olyan hely a szíveden belül, ahova szeretsz elmenni és Istennel időt tölteni? Szeretsz ily módon Isten társaságában lenni? Milyen gyakran látogatod ezt a helyet?

Nézzük meg, hogy a bibliai alakok hogyan és mi módon látogatták ezt a helyet.

Anna könyörgése: Sámuel édesanyja volt. Mikor annak elkeseredésében, hogy az Úr bezárta méhét így imádkozott: „Seregek URa! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az ÚRnak adom, és nem éri borotva a fejét! Mivel hosszasan imádkozott az ÚR színe előtt, Éli figyelte az asszony száját. Anna ugyanis magában beszélt: csak az ajka mozgott, de nem hallatszott a hangja. Éli ezért azt gondolta, hogy részeg, és ezt mondta neki: Meddig motyogsz még itt részegen? Józanodj ki végre! Anna azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy részegítő italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az ÚR előtt. Ne tartsd szolgálóleányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig.” De ne feledkezzünk meg arról, hogy mivel Anna várandós lett és fiút kapott Istentől, Sámuel személyében, nem feledkezett meg Isten jótéteményéről sem. „Akkor így imádkozott Anna: Örömöt szerzett szívemnek az ÚR, felemelte arcomat az ÚR. Tudok már mit felelni ellenségeimnek, mert szabadításodnak örvendezhetek. Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek oly sokat büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedés! Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és ő teszi mérlegre a tetteket. A hősök íja összetörik, de akik a földre rogytak, az erő övét kötik magukra. A jóllakottak elszegődnek a betevő falatért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. Az ÚR megöl és megelevenít, letaszít a sírba, és újra felhoz onnét. Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, az előkelők közé ülteti, és örökségül főhelyet ad neki. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget. Híveinek lépteit ő vigyázza, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje. Összetörnek, akik az ÚRral perbe szállnak, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az ÚR az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad.”

Ezékiás könyörgése: „Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én hűségesen és tiszta szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz!”

Dávid szinte kimeríthetetlen forrása az imádságoknak, azonban mégis nézzünk meg egy imádságot tőle: „Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? Tekints rám, hallgass meg, URam, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az ÚRnak, mert jót tett velem. (Zsolt 13)

Vagy a zsoltárokban találhatunk hálaadó imádságokat is: „Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100)

Egy ilyen blog keretei nagyon rövidek ahhoz, hogy minden egyes imádságon végig menjünk, ami a Szentírásban található. Azonban egy közös jellemvonás mindegyikben van, akár az Ó akár az Újszövetséget nézzük. Hittel kell kérni Istent. Még az elején leírtam, hogy Isten meghallgatja azon emberek könyörgését is, akik kétségbeesésükben fordulnak hozzá. De azok az emberek is, akik utolsó mentsvárként jutnak el Istenhez, van egyfajta olyan reménység bennük, ami Isten előtt kedvessé teszi a kérésüket. Ez azonban ne vezessen minket félre azzal, hogy nem szükséges nekünk imádkozni, csak akkor, mikor bajban vagyunk. Ugyanis Istennel élni sokkal jobb mindennél, mint amit el tudunk képzelni. Az imádságnak ereje van, ami a mi szívünket is formálja.

Az imádságnál tehát elsődleges, hogy a te szíved kinél van. Nem mindegy, hogy Istennél van a te szíved vagy sem. Hatással tud lenni a saját imádságod az életedre. Akár úgy, hogy egy-egy imától jobban érzed magad, vagy elszáll a gondod, mert leteszed a problémád Isten kezébe. Dühös vagy Istenre? Imádkozz és adj hálát, hogy dühödben nem máshoz fordulsz, hanem Hozzá. Örömöd van? Fordulj Istenhez és köszönd meg neki mindazt a jót, amit tett érted. Aggódsz valaki felől? Helyezd Isten kezébe az életét. Többet, jobbat nem is tudsz tenni.

Az imádság, beszélgetés Istennel. El tudod mondani neki minden dolgodat mindenkor. Sőt, maga az Ige is arra hív minket, hogy mindenkor imádkozzunk. „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,16-18) Ennek a beszélgetésnek Istennel és a szüntelen hálaadásnak van egy jótékony hatása. Elkezdi átformálni az életed. Elkezded másképp értékelni a körülötted levő világot, és sokkal hálásabb tudsz lenni, ha arra irányítod a figyelmed, hogy szüntelen hálát kell adni imádságban Istennek. Nem lesz kényszer, hanem egyszerűen hálás leszel Istennek. Ez az a jutalom, amivel Isten megjutalmaz. Hálás leszel neki, akármi is ér majd téged. Mert Isten megjutalmazza azokat, akik a belső szobájukban keresik Őt. Ebben a belső szobában pedig nem kell Istent kényszerítenünk semmire sem. A pogányok csinálták azt, hogy minden lehetséges dolgot elmondtak az imádságukban, hogy ezzel is rávegyék a saját isteneiket, hogy kérésüket teljesítsék. Inkább látom ebben azt, hogy mindenért imádkoztak, hátha bejön valami, és verhetik a pogányuk a mellüket, hogy az Ő istenük olyan, aki teljesíti kéréseiket.

Azonban Jézus pont azt mondja, hogy Isten ismeri a mi életünket. Ismeri, hogy mire van szükségünk és megjutalmaz minket Isten. Mindent az Ő nevében kell kérnünk. Jézus nevében. Mert ha a saját nevünkben kérünk Istentől bármit is, akkor az eredendő bűnünk alapján válaszolna Isten. Azonban nekünk van megváltónk és közbenjárónk, Jézus személyében, akinek a nevében imádkozhatunk Istenhez. Isten pedig megjutalmaz minket. Nem úgy jutalmaz meg, ahogy azt elvárnánk, vagy ahogy a világ gondolja. Úgy jutalmaz meg, hogy békességünk és hálánk lesz a saját életünk felől. Ez egy igazi titok, amit meg kell élni a saját belső szobádban. Készen állsz rá?