Rövid, négybejegyzéses írásaimban, az volt a jellemző, hogy egy görög Igét mindig feltüntettem. Most nem fogok. Nem azért, mert nem tudnék most olyan Igét hozni elétek, ami megszólított, hanem mert egy teljesen más témáról szeretnék írni, a vasmegmunkálásról.

A vas, a szilárd földkéreg 4,8%-át teszi ki. Ez a földünkön előforduló leggyakoribb fém. Szinte mindenhol megtalálható. De sehol sem tiszta vas formájában. Ebből adódóan meg kell munkálni a vasoxidot, hogy kinyerjék belőle a tiszta vasat. Ahhoz, hogy a vasoxidból kinyerjük a tiszta vasat, egyrészt hevíteni kell, másrészt kell egy redukálóanyag, ami a szén. Amikor pedig hevítik a vasoxidot, a tiszta, nyers vas anyaga, elképzelhetetlenül (mintegy 2000°C) forró. Összehasonlításképp az a gőz, ami a gáztűzhelyre feltett leves fedőjének felemelése közben száll fel, kb 100°C. Mindezek után pedig ha még szeretnénk megmunkálni a vasat, akkor mintegy 1538 °C-ra kell hevíteni, hogy egyáltalán munkálható legyen.

Ha pedig mindez rendelkezésünkre áll, akkor már csak egy jó kovács hiányzik, aki meg is tudja munkálni a vasat. A kovács nem kérdezi meg a vasat, hogy akar-e megmunkálva lenni. Nem kérdezi a kovácsmester a vasat, hogy abból  páncél, kard, kapu vagy kulcs legyen. A kovács megfog két vasat és minden izma megfeszül azért, hogy azt a vasat megmunkálja, hogy azzá alakítsa, AMIVÉ A VAS NEM AKARJA. A vasat nem kérdezik meg, hogy mi legyen belőle. A kovács mester pedig a vasat másik vassal munkálja meg.


A vas előállítása és megmunkálása egy erőszakos folyamat. Hasonló ahhoz a folyamathoz, amikor két embernek úgy kell együtt dolgoznia, hogy azok, a legjobb napjukon sem akarnának egymással találkozni. Vagy ilyen az is, amikor azt mondjuk, hogy az ember a családtagjait nem válogathatja meg. Az adott. A kovácsmester adja egyik vasat a másik mellé. A kovácsmester alakítja egyik vasat a másikkal. Az emberek is ugyanígy alakítják egymást. Amikor megismerünk valakit, akkor nem biztos, hogy rögtön egyet fogunk érteni sok mindenben. Már csak azon egyszerű oknál fogva is, mert az emberek különböző szociális körülmények között nevelődtek. De a kovácsmester nem kérdezi meg a két vasat, hogy "akarjátok-e, hogy egymással dolgozzalak meg titeket". Ugyanígy Isten sem kérdezi meg azt, hogy akarod-e azt, hogy az életedbe beállítsam ezt az embert.

A fém és a vas megmunkálása erőszakos folyamat. Nem azt mondom, hogy nincs rá szükség, hanem azt mondom, hogy Isten nem a könnyű utat fogja előttünk felajánlani. Soroljuk csak (a teljesség igénye nélkül):

Ábrahám, Dávid, Jób, Jónás, Pál, maga KRISZTUS!!! Mind nem azt cselekedték, amit maguk akartak, hanem amit az Atya akart. Nem azt tette a fém, amit maga akart, hanem amit a kovács akart, hogy cselekedjenek. Egyiküket sem kérdezte meg, hogy:

- Ábrahám, akarod, hogy feláldoztassam veled a fiadat?
- Dávid, akarod, hogy üldöztesselek?
- Jób, akarod-e, hogy mindenedet elvegyem?
- Jónás, akarsz-e Ninivébe menni?
- Pál, akarsz-e nekem szolgálni, ahelyett, hogy engem üldözöl?
- Fiam, akarsz-e meghalni mindenki vétkéért?

Senkitől nem kérdezte meg ezt Isten, hogy akarja-e, hogy az történjen, amit ők akarnak. De miért? Mert a kovács, már a nyers vasban látja azt a ragyogó páncélt, azt a kétélű, mindennél élesebb kardot, azt a gyönyörű kaput, azt a hasznos kulcsot. Ugyanígy Isten rendel egymás mellé embereket. Nem kérdezi meg, hogy akarsz-e a másikkal együtt élni, akarsz-e vele együtt dolgozni. Akarsz-e a szolgám lenni, hanem odaállítja Isten egyik vasat a másik mellé. Azért pedig, hogy azok együtt tudjanak élni, munkálkodni és hasznosan, a kovács elképzelt céljának megfelelően, egymással dolgozza meg a kovács őket. Felhevíti egyiket és elkezdi a kovács egyik vassal a másikat irgalmatlan módon gyepálni. Ezt azonban egyik vas sem akarja. A munkálandó vasat nem kérdik, hogy akarsz-e megmunkálva lenni, a vasat amivel pedig munkálják nem kérdik meg, hogy akarod-e pont azt a vasat megmunkálni. Mégis Isten így rendelkezik. Egyik vasat a másikkal kell megmunkálni. Nem akarat és kedv kérdése, hogy Isten abba a gyülekezetbe helyez minket ahova mennünk kell, nem akarat és kedv kérdése, hogy azzal az emberrel kell-e együtt dolgoznunk, akivel együtt kell munkálkodnunk, nem akarat és kedv kérdése, hogy azzal kell-e együtt élnünk, akivel akarunk. Isten rendelése ez.
Lehet lázadni Isten ellen, ez esetben vigyetek magatokkal gyertyát, mert annak a cethalnak a gyomrában egészen biztosan sötét lesz.

"בַּרְזֶל בְּבַרְזֶל יָחַד;    וְאִישׁ, יַחַד פְּנֵי-רֵעֵהוּ"

"Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat."

/Példabeszédek 27,17/