„Fogadalmat tett Jefte az Úrnak, és ezt mondta: Ha valóban kezembe adod az ammóniakat, akkor bármi jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az ammóniaktól, az ÚRé lesz az, feláldozom égőáldozatul… Amikor Jefte megérkezett Micpába, a házához, éppen leánya jött ki eléje dobolva és táncolva. Csak ez az egyetlen leánya volt, nem volt rajta kívül se fia, se leánya.” (Bírák 11,30-31;34)

Tragikus és fájdalmas ez a történet. Megrendítő, ahogy Jefte fogadalmát teljesítve égőáldozatul bemutatja saját, egyetlen lányát, győzelméért cserébe. Megrendítő olvasni ezeket a sorokat, és átélni, ahogy Jefte előre gyászol és ezt kimutatva megszaggatja ruháját. Jefte fájdalmai ellenére teljesíti fogadalmát. Istennek tett ígérete sokkal szentebb, mint lánya élete. Habár nem vagyok még édesapa, mégis érzek valamit Jefte fájdalmából, és összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy gyermeke feláldozása volt a fizetség. Várjunk csak… “Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk általa. …” /1 János 4,9/ Hmmm…

Léder Tamás