"οὐκ ἐρωτῶ ἵνα ἄρῃς αὐτοὺς ἐκ τοῦ κόσμου ἀλλ᾽ ἵνα τηρήσῃς αὐτοὺς ἐκ τοῦ πονηροῦ."

"Nem kérem, hogy vedd el őket a világtól, ellenben azt (igen), hogy tartóztasd őket a gonoszságtól."

- Áldott karácsonyt.

- Neked is.

- Hogy vagytok?

- Nem szeretnék panaszkodni. A lehetőségeinkhez képest jól. Lehetne a helyzet sokkal rosszabb, arról nem beszélve, hogy még mindig van mit ennük, még mindig van tartalékunk. Ti hogy vagytok?

- Hasonlót szituációban vagyunk. Mióta nincs munkám, és a vírus miatt nem is találok, máshoz meg talán te tudod a legjobban, hogy nem értek, azóta csak a hála és a kegyelem marad. A hála és a kegyelem, mert még mindig gondoskodik Isten rólunk.

- Jaj, hagyjad már ezt az egész istenesdit. Tudod nagyon jól, hogy ti is a megkeresett béredből éltek még ameddig éltek, utána pedig jöhet a munkanélküli járulék, utána pedig talán vége lesz már ennek az egész vírushelyzetnek.

- Igen, biztosan így lesz. Ha pedig nem tudok elhelyezkedni a szakterületemen, majd találok mást, biztos vagyok benne, hogy Isten tervében ez is benne van.

- Miért mondod, hogy Isten tervében benne volt az, hogy mindnyájan elveszítsük a munkánkat? Az is benne volt Isten tervében, hogy mi, akik jó emberek vagyunk, és azon igyekszünk, hogy el tudjuk tartani a családunkat, és a megélhetésüket biztosítsuk, mi magunk is kiszolgáltatottá váljunk, akaratunk ellenére?

- Igen. Akaratunk ellenére. Akaratod ellenére. Akaratod ellenére eljött Isten a földre. Akaratod ellenére megjelent az Ő üdvözítő kegyelme. Az akaratod ellenére ment a keresztre. Tudod miért? Mert nem akarod. Mert nem akarod, hogy lehulljon a lepel arról, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk Isten kegyelme nélkül. Nem akarod, hogy lehulljon a lepel arról, hogy a kemény családfenntartó mögött valójában egy megtört lélek van. Egy olyan ember, aki már milliószor csalódott, de felállt, és tudod mi az egészben a legfurább? Hogy annak ellnére, hogy már számtalanszor álltál fel a padlóról, és volt erőd ahhoz, hogy elkezd elölről, és kitaláld újra, hogyan folytasd, mégsem hiszel abban, hogy mindez az erő nem tőled, hanem Istentől származik. Mert nem szeretnél szembenézni azzal, hogy ha egyszer is be kellene vallanod magadnak, hogy ki vagy te, akkor nem találnál semmit, csak azt találnád a lelked mélyén, hogy valaki mindig is erőt adott a háttérből, és nem tudnád megmagyarázni, hogy ki volt az. Tudod miért van mindez? Mert akaratod ellenére segít neked Isten. Mert akaratod ellenére gondoskodik rólad, rólam és mindannyiunkról. Mert akárhányszor is szembetalálkoztál az emberek gonoszságával, te mégis jósággal tudtál válaszolni. Mégsem hiszed, hogy ez az erőd nem tőled származik, hanem Istentől. Én hiszem. Hiszem, hogy önerőmből sose tudtam volna családot alapítani, csak kegyelemből. Hiszem azt, hogy sose tudtam volna eltartani az ajándékba kapott családomat, hanem egyedül csak Isten kegyelméből, mert Tőle kaptam energiát mindennap, hogy felkeljek, Ő adott pihentető alvást, és ad most a vírus idején minőségi időt a családommal. Hiszem, hogy ennek a mostani időnek nem böjtje lesz, hanem áldása. Hiszem azt, hogy az emberek a lelkük mélyén akármilyen gonoszak is, mindig van erőm ahhoz, hogy ezeken túl tudjak látni, és ne foglalkozzam földi hiúságokkal. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem aggódom a holnapért, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem rendít meg, ennek az egész vírushelyzet kilátásátalansága. Mert nem tudjuk mikor fog véget érni, és nem tudom én sem, hogyan lesz ezután. De egyben biztos vagyok, hogy már nem lesz olyan az életem, mint előtte volt. Sokkal jobban megtanultam, hogy mi az a ráutaltság. Sokkal jobban értem már, hogy milyen az, amikor semmit nem tudsz tenni, csak leborulsz Isten előtt, és csak annyit mondasz, és mondok, hogy Uram segíts. Mert ez már nem az én kompetenciám. Mert egyedül nem tudok tenni ellene. Mert egyedül csak annyit tudok ellene tenni, hogy imádkozom. Mert egyedül csak annyira van erőm, hogy ebben a fegyverek nélkül vívott háborúban, amikor a testet öltést ünnepeljük, elcsendesedek, és nem figyelek arra. hogy az emberek gonoszsága, hogyan igyekszik megfélelmlíteni, és elterelni a figyelmem a lényegről. Arról a lényegről, hogy Karácsonykor magam is a családommal ünnepeljem a testet öltés csodáját.

- Hát jó, ha véget ér az egész akkor a munkahelyen találkozunk?

- Ha Isten is éltet, igen.

- Akkor szia szomszéd.

- Szia szomszéd.

És mind a ketten letették a telefont.