אִם־תָּשׁ֙וּב יִשְׂרָאֵ֧ל׀ נְאֻם־יְהוָ֛ה אֵלַ֖י תָּשׁ֑וּב וְאִם־תָּסִ֧יר שִׁקּוּצֶ֛יךָ מִפָּנַ֖י וְלֹ֥א תָנֽוּד׃ 

וְנִשְׁבַּ֙עְתָּ֙ חַי־יְהוָ֔ה בֶּאֱמֶ֖ת בְּמִשְׁפָּ֣ט וּבִצְדָקָ֑ה וְהִתְבָּ֥רְכוּ ב֛וֹ גּוֹיִ֖ם וּב֥וֹ יִתְהַלָּֽלוּ׃ 

כִּי־כֹ֣ה׀ אָמַ֣ר יְהֹוָ֗ה לְאִ֤ישׁ יְהוּדָה֙ וְלִיר֣וּשָׁלִַ֔ם נִ֥ירוּ לָכֶ֖ם נִ֑יר וְאַֽל־תִּזְרְע֖וּ אֶל־קוֹצִֽים׃ 

הִמֹּ֣לוּ לַיהֹוָ֗ה וְהָסִ֙רוּ֙ עָרְל֣וֹת לְבַבְכֶ֔ם אִ֥ישׁ יְהוּדָ֖ה וְיֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִָ֑ם פֶּן־תֵּצֵ֙א כָאֵ֜שׁ חֲמָתִ֗י וּבָעֲרָה֙ וְאֵ֣ין מְכַבֶּ֔ה מִפְּנֵ֖י רֹ֥עַ מַעַלְלֵיכֶֽם׃

"Ha visszafordulsz Izrael, így szól az Úr, Hozzám fordulsz, és ha elviszed a te utálatosságaid az arcom elől, nem siránkozol, bolyongsz. És megesküszöl: Él az Úr hűségben és igazságban, és benne megáldja magát, benne nemzetek dicsekszenek. Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Műveljetek magatoknak művelhetőt és ne vessetek tövisek közé. Metéljétek magatokat körül az Úrnak és távolítsátok el a szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, nehogy kijöjjön haragom, mint égő és dühös tűz, és nem oltja el arcom elől semmilyen gyakorlatotok."
(Jeremiás 4,1-4)

Még mielőtt belemennénk a mai rész magyarázatába, és abba, hogy miként szól Isten ma, 2021-ben hozzánk ezen az Igén keresztül, nézzük meg, hogy ki volt Jeremiás.

         Azt bizonyára mindnyájan tudjátok, hogy Jeremiás Isten prófétája volt. Az viszont talán már kevésbé ismeretes róla, hogy papi családból származott. Benjáminita törzsből származott, aki Kr.e. 627-ben értette meg Isten elhívását a prófétai szolgálatra. Valószínűleg több évtizedik hirdette Isten szavát a nép számára, ezernyi megpróbáltatást elszenvedve ezzel. A felolvasott Ige, valószínűleg Jeremiás korai prófétai korszakából származik, amíg ki nem tiltották a jeruzsálemi templomból próféciái miatt, hirdette Isten Igéjét. Talán úgy is jellemezhetnénk Jeremiás próféta működését, mint egy élet-halál küzdősportot. A jeruzsálemi templomból kitiltották, Jójákim király kifejezetten utálta, élete dereka felé be is börtönözték egy időre, és még a tekercseit, amikre Isten Igéjét lejegyezték, elégették. Természetesen a közdősportok sajátossága a fel nem adás. Így Jeremiás sem adta fel, hogy Isten Igéjét hirdesse, és ha el is égették a tekercseit, Bárúkkal, az írnokával újra leíratta azokat, és még annál többet is. Jeremiás igehirdetésének kezdettől fogva legjellemzőbb mozzanata népe bűnének feltárása és a megtérésre hívás. Szemléletén Hóseás próféta befolyása érződik, akinek próféciáit jól ismerhette. Hóseáshoz hasonlóan házasságtörésnek, paráznaságnak nevezi Júda Istentől való elpártolását.

         A felolvasott négy verset vegyük egyesével végig. Az első vers így hangzik: “Ha meg akarsz térni Izrael – így szól az Úr -, hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz.” Ennek az Igeversnek a megértése nem egyszerű. Megnéztem az eredeti szöveget és a következőképp fordítottam le: “Ha visszafordulsz, Izrael, szól az Úr, hozzám visszafordulsz, és ha elviszed a te utálatosságaid az arcom elől, és nem siránkozol/bolyongsz.” Annyira csodálatos és annyira bőséges csak ez az egy Ige, hogy erről lehetne akár három Igehirdetést is írni. Ha visszafordulsz, ha megtérsz. Ezzel Isten azt akarja mondani, hogy kész és hajlandó arra, hogy ismét visszafogadja azokat, akik elfordultak tőle. Téged is és engem is. Minden egyes nap vár téged Isten. Ne hanyagoljuk el Őt és ne mondjuk azt, hogy Isten vár, majd valamikor visszafordulok hozzá, mert Jézus is megmondta, hogy térjetek meg mert elközelített a mennyek országa. Ez tehát azt jelenti, hogy Isten közel jön hozzánk. Nagyon közel. Ezzel együtt elkerülhetetlen az, hogy a mi szívbeli odafordulásunk Isten felé ne csak felületes legyen. Mélyreható és gyökeres változást szeretne a szívedben Isten. Nemrég beszélgettem egy a kereszténységgel hadilábon álló ismerősömmel és azt mondta nekem, hogy a kereszténység számára nagyon drasztikus. Mondtam neki, hogy a kereszténység nem drasztikus, hanem radikális. A két fogalom nagyon összetéveszthető. Mivel abban, hogy radikálisan meg kell változnunk. A radikális szó latin eredetű és azt jelenti, hogy mélyrehatóan foglalkozni valamivel. Gyökeresen megváltoztatni valamit. A megtérés, illetve ahogy lehet még fordítani, a visszafordulás Istenhez ilyen radikális. A 180 fokos fordulat az ember életében és gondolkodásmódjában elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban Istenhez forduljunk és ne pedig máshoz. Mi lehet ez a más, ami felé fordulunk? Ez a kérdés mélyrehatóbb, mint amire elsőre gondolnánk. Első hallásra könnyedén rámondanánk, hogy minden, ami más csábítással, erővel bír, és el akar szakítani minket Istentől, és azt szeretné, hogy ne Isten felé forduljunk. Persze ez igaz. De az Ige ennél mélyrehatóbb. Ha elviszed a te utálatosságaid az arcom elől – ezt mondja az Ige. Magyarán nem is sejtjük mi minden tudja a mi szívünket befolyásolni és mennyi hamis kép van előttünk.

A család az első. Sokat hallom ezt a mondatot, és helyeselni tudok vele, abból a szempontból, hogy a család az első, amit Isten elé kell vinnünk. Nem tudsz nagyobb csodát tenni a családoddal, mint azt, hogy a saját családtagjaid viszed oda Isten elé. Viszont az már baj, ha a család úgy az első, hogy Isten elé helyezzük a mi szívünkbe. Jézus maga mondja el azt, hogy kik az ő igazi rokonai. “Valaki szólt neki: Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled. Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: Íme az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám.” /Mt 12,47-50/ Jézus szavaiból egyértelműen érződik az, hogy azok az igazi testvérek, akik az Úr Jézusban testvérek. Ne úgy értsük Jeremiás szavait, hogy a te szíved utálatossága a családod. Erről szó sincs. De minden, ami a te szívedben előrébb kap helyet, mint Isten maga és Krisztus, azt át kell add neki, mert teljes szívbéli bizodalmat kér tőled Isten. Gyökeres és mélyreható változást és szakítást a múlttal.

Az első versnek a vége pedig azt mondja el nekünk, hogy ne siránkozzunk, és a héberben a siránkozás szót lehet még bolyongásnak is fordítani. A siránkozás valami felől és bolyongás, mindkettő jelenthet mindent, de biztos hátteret és biztonságot egyértelműen nem. Siránkozni szoktunk sok minden miatt. Az anyagi helyzetünk, a megbecsültségünk vagy a földi javaink miatt. Bolyongunk és nem találjuk igazán a helyünket ebben a világban, mert mindenfele más irányba keresgél a mi szívünk, és nem hajlandó arra a mélyreható és gyökeres változásra, amiről már szó volt. Mindaddig bolyongani és siránkozni is fogunk, ameddig nem helyezzük át a fókuszpontunkat, és nem tekintünk egyenesen Istenre és nem fordulunk vissza hozzá radikálisa. A negyedik vers olyan szépen leírja ezt: Metélkedjetek körül az Úrért, távolítsátok el a szívetek előbőrét.

Izrael rengetegszer színlelte bűnei megvallását, és mutatták, hogy megtértek Istenhez, pedig ez nem volt valós odafordulás. A második vers pontosan erről tanúskodik, azt hitték az izraeliták azzal, hogy a szájukkal megvallották Istent, felmentették magukat minden vád alól. Jézus maga mondja azt, hogy nem mindenki megy be Isten országába, aki azt mondja: Uram, Uram. Pedig a valóság az, hogy nincs őszinte istenimádat, ha csak a szánkkal teszünk vallást Isten mellett. Él az Úr hűségben és igazságban. A második vers folytatása lefordítva egyértelműsíti azt, hogy ezekben is él az Úr. Amennyiben te Istenben vagy, úgy hűségben és igazságban élsz. Lehet Isten nélkül is hűségesnek és igazságosnak lenni, de egyik emberi hűség és igazság sem ér fel Isten igazságával és hűségével. Mi magunk hogyan állunk ezzel? Mennyire vagyunk igazságosak és hűségesek? Isten igazsága a kereszt volt. Isten hűsége pedig te vagy. Isten igazsága megkövetelte azt, hogy az a természet tegyen eleget a bűnért, amely elkövette azt. Tudjuk nagyon jól, hogy a kereszt valósága pedig, Krisztus értünk bemutatott áldozata nem jöhetett volna létre hűség és igazság nélkül. Krisztus hűségesen ott marad a kereszten, mert erre volt elrendelve. Ez adjon nekünk erőt ahhoz, hogy valóban hűségben és iazságban tudjunk élni a társainkkal. De mindehhez pedig az szükségeltetik, hogy a szívünk előbőrét körbemetéljük. Ha pedig hűségesek vagyunk Istenhez és az Ő igazságában járunk, akkor van ígéretünk is. Ígéret arra, hogy áldást kapunk Tőle és mi pedig vele dicskeszünk. A frissen megtért embernél szokás mondani, hogy lehetetlen, hogy meg ne látszódnék rajta az, hogy megfordult az élete. Mikor 15 évesen megtértem egy ifjúsági táborban, hazamenve felfedezték az otthoniak, hogy másképp mentem haza, mint mikor elmentem. Lehetetlen, hogy meg ne látszódjon az életünkön a Szentlélek munkája. Ha hűségben és igazságban járunk, akkor áldást kapunk Tőle.

A harmadik versnél, ahol Jeremis beszél arról, hogy műveljetek magatoknak művelhető területet, akkor egyértelműen a korábbi csalafintaságra gondol, mikor Izrael népe annyiszor megpróbálta átverni Istent a hamis imádataikkal és Istentiszteleteikkel. Ez bizony egy nagyon kemény munka tud lenni az életünkben. Műveljünk magunknak művelhető földterületet. Ez gyakorlatilag a szíved körbemetélésének folyamata. Mikor dolgozol a saját szíveden. Harcolsz önmagaddal, hogy be tudd fogadni teljesen Isten Igéjét. Be tudd fogadni Krisztust és az ő megváltását. Az ember a bűnbeesése óta folyamatosan maga akarja megmondani, hogy mit és miért tegyen. Meg akarja mondani, hogy mi a jó és a rossz. Már korábban említettem, hogy a jó és rossz tudásának fájáról evett Ádám és Éva. Az ember maga akarja meghatározni mi a jó s mi a rossz. Pedig eredetileg ez a hatalom Isten birtokában volt. A harmadik vers második felében pedig van számunkra egy figyelmeztetés, ami a vájt fűlűekenk feltűnhetett és egyből asszociált a magvető példázatára. Ne vessetek tövisek közé. A tövisek felnőnek és megfojtják az éltető magot a magvető példázata szerint.

Milyen kegyelmes Istenünk van, aki figyelmeztet minket. Figyelmeztet arra, hogy a szívünk állapotát illetőleg nem szabad, hogy ott bármilyen tövis vagy gyom maradjon. Elég sokat szoktuk azt mondani, hogy valakiben benne maradt valamilyen tövis, de leginkább a tüske szót szoktuk használni. Ez azt jelenti, hogy benne maradnak az emberben fájdalmak mással szemben. Benne marad a sértődés a sértődöttség a másikkal szemben. Jézus azt mondja, hogy mielőtt Istennek áldoznál, vagy neki mutatnál be áldozatot, előtte menj el a testvéredhez és, hogy ha van vele valamilyen elintézni valód, akár bocsánatot szeretnél kérni a másiktól, vagy elmondani a másiknak, hogy rosszul esett valami, akkor menj el hozzá és beszéld meg vele, majd pedig utána menj vissza és akkor kezdd el Isten imádását. Meg kell tisztítani magunkat, és ez az egyik lépése ennek. Ha van valakivel valamilyen problémád, menj el és beszéld meg vele. A magadban feltett kérdésre pedig a válasz: Igen. Akkor is menj el, ha nem te vagy a hibás, akkor is menj el hozzá és beszéld meg vele, ha már régóta tart a harag kettőtök között. Azért, mert Isten azzal a különleges céllal választott ki minket, hogy gyümölcsözzünk és gyümölcsöt hozzunk. A szíved körbemetélésének szerves része az, hogy elmenj és rendezd a dolgaidat a másikkal. Békéljetek meg a testvéreitekkel. Nem mondom, hogy ez könnyű dolog volna és fájdalommentes. De a szíved előbőrének körbemetélése nem is fájdalommentes. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, ki kell lépned a saját komfortzónádon kívülre. Pontosan ez az, amit Isten is kíván tőlünk. Ha csak megmaradsz a saját világodban és nem hagyod Istent cselekedni, akkor nem tud csodát sem tenni az életedben. A művelhető területet is jól meg kell tisztítani, hogy az gyümölcsöt és növényt hozhasson. Így a te szíved is meg kell tisztítani. A szíved előbőrét el kell távolítani.

A negyedik versben van szó mai Igénk fő mondanivalójáról. Metélkedjetek körül az Úrért, távolítsátok el szívetek előbőrét. Idáig is végig arról beszélt Jeremiás, hogy meg kell tisztítani a szívünket, és teljesen oda kell fordulni Istenhez. Most azonban egy erőteljes jelképet használ. A körbemetélés a megújulás jelképe. Ugyanakkor ennek van egy sokkal kézzelfoghatóbb magyarázata is. Minden gonosz testi vonzalmat félre kell tenni a teljes megújuláshoz és megtisztuláshoz. Maga a körülmetélkedés az, ami beállít minket Isten szolgálatába. Istent hűségesen szolgálni csak akkor lehet, ha megtagadjuk önmagunkat. Az önmagam megtagadásába pedig bele tartozik a már korábban említett megbékélés is a testvéreinkkel. Meg kell tagadnunk önmagunkat ezzel is. Fájdalmas a változás. Valóban az. De csak így lehet teljesen Isten szolgálatába állni, ha megalázom önmagam és hagyom, hogy Isten mondja meg az életemben, mi a jó és mi a rossz. Ha hagyom, hogy teljesen átformáljon Isten és Ő határozzon meg engem, és ne más. Kálvin ezt így fogalmazza meg, találóan és helyesen: “A körülmetélkedés volt az ő nagy dicsekedésük, (tudniillik az Izraelitáknak) de csak az emberek előtt, mert semmi más nem vezette őket, csak a becsvágy és a hiábavalóság vezette őket, miközben nyíltan ujjongtak és dicsekedtek azzal, hogy ők Isten szent és saját népe. Ezért a próféta azt parancsolja, hogy ne értékeljék nagyra azt, aminek semmi értéke sincs, hanem az Úrnak legyenek körülmetélve.” Nekünk első körben Istennel van dolgunk. Előtte kell körbemetélni magunkat, és előtte kell teljesen levetkőznünk minden gátlásunkat, félelmünket és aggályainkat. Nem működhetünk Pató Pál úr módjára sem, azt gondolva, hogy még ráérünk arra, hogy Istenhez forduljunk, azért, mert elközelített a mennyek országa. Nem tudjuk sem az időt, sem az órát, mikor jön vissza Krisztus, hanem annak időpontját egyedül az Atya tudja és senki más. Nincs időnk arra, hogy ezt elodázzuk. Nincs időnk arra, hogy megpróbáljuk magunknak, tévesen bemagyarázni, majd valamikor oda fordulok Istenhez. A megelelő pillanat és lehetőség most van. Itt és most van lehetőséged arra, hogy körbemetéld a szíved, és eltávolítsd az előbőrt. Itt és most van lehetőséged arra, hogy átadd az életed neki. Mire vársz? A külső jel és a külső megtisztulás nem ér semmit sem, ha szíved szerint nem metélkedsz körül és távolítod el onnan mindazt, ami Isten elől foglalja a helyet a szívedben.

Ámen