"τότε ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῇ Ὦ γύναι, μεγάλη σου ἡ πίστις"

"Akkor pedig válaszolt neki Jézus és ezt mondta: Óh asszony, nagy a te hited."

/Máté 15,28/

A mai nap, körülbelül három év után, tömegközlekedésben kellett részt vennem. Egyáltalán nem okozott problémát. Az elmúlt három évben nagyjából mindenhova kocsival közlekedtem. Elkényelmesedtem. Nem okozott problémát, hogy részt vegyek a tömeg közlekedésében, mert előtte jó pár éven keresztül én is azoknak a táborát gyarapítottam, akik kalauzokra, buszsofőrökre, villamos vezetőkre, metró vezetőkre és masinisztákra voltak utalva. Egy amúgy is elég nyilvánvaló dolog ismét felütötte a fejét, amit mindenki ismer, az, hogy az ember nagyon gyorsan képes belekényelmesedni a jóba. Ami könnyű, ami jobb, mint ami volt, azt az ember sokkal könnyebben megszokja. Megszokja azt, hogy a saját maga ura tud lenni, ha saját autóval jut el "A"-ból "B"-be. Az ember nem csak ebben, de mindenben mindig a könnyebbséget keresi. Azt keresi, amivel még inkább elviselhetővé teszi az életkörülményeit. Elmegy esetleg másik gyülekezetbe, mert megvan az a kényelmünk, hogy könnyedén helyet tudunk változtatni. Ahogy egy ismerősöm szokta mondani, "nem vagy te fa, hogy egy helybe legyél megkötve."

Megszoktuk, hogy olyan személyekkel vegyük körbe magunkat, akiktől tudunk tanulni, akiktől lelkünk épülésére szolgáló mondatokat hallhatunk. A kisebbségre pedig nem is gondolunk. Nem gondolunk arra, hogy olyan személyektől is van mit tanulnunk, aki talán nem is a saját komfortzónánkhoz tartozik. Akivel az érintkezés nehézkes. Akitől eltérve, egy teljesen más világban nevelődünk. Akárcsak a közlekedés két embertípusa. Vannak, akik tömegközlekedéssel járnak és vannak, akik saját autóval. Az volt a leginkább fura, hogy nem saját magamnak szabályozhattam, hogy mennyire tudok menni a forgalommal, hanem ki voltam szolgáltatva más sofőr vezetésének. Persze ugyanúgy az autókkal járók is ki vannak téve a közlekedési szabályoknak, piros lámpáknak stb... Félreértés ne essék nem akarom azokat bántani, akik tömegközlekedéssel járnak, hanem sokszor azt gondoljuk, hogy ők mások. Mások az autósok és mások azok, akik tömegközlekedéssel járnak. Pusztán arra akarok rávilágítani, hogy Máté evangéliumában azaz asszony, aki odament Jézushoz, nyíltan vállalta a másságát. Nyíltan vállalta azt, hogy ő más, mint akik Jézus közvetlen környezetében voltak vele mindennap. 

Az egyik tanárom a teológián mindig azt mondta, hogy a Jubileumi kommentárba olyan dolgokat írtak le, akik józan paraszti ésszel következtették ki az Ige mondanivalóját. Most ellent mondok annak, amit erről a részről ír a Jubileumi kommentár.

"Jézus először hallatlanná teszi a kérdést. Azután a tanítványok sürgetése ellenére elutasító szavakkal válaszol rá. Amikor az asszony megdöbbentően mély hitét ez a két súlyos próba sem tudja megtörni, akkor Jézus végül egy mášál-lal adja eléje az utolsó próbát, és az asszony hite ezt a próbát is kiállja. Megfejti a példázatot, nem emberi bölcsessége segitségével, hanem Jézus iránti megingathatatlan bizalma  révén."

Szerintem itt ugyanis nem csak az asszony hitéről szól, ami itt történik. A tanítványoknak szól inkább a tanítás. Jézus pontosan ismeri ennek az asszonynak a hitét. Nem kell neki bemutatni azt az asszonyt. A tanítványoknak kell bemutatni ezt az asszonyt. Direkt feszítette a húrt Jézus azzal, hogy nem elküldte ezt az asszonyt, ahogy kérték tőle a tanítványai. Ez az asszony, saját magát a kutyákkal tette egyenlővé, azért, hogy az akkori világban nem házi kedvencként tartott, hanem leginkább a megvetést szimbolizáló kutya képén keresztül is, beteljesedjék egy olyan csodálatos dolog, amiből a tanítványok hite épülhet. Mintha egy olyan dolog történne itt, amit úgy nevezünk, hogy "vissza a kályhához". Megmutatta Jézus a tanítványoknak azt, hogy ez az asszony, aki úgy mutatta be magát, mint kívülálló, megmutatta azt a mintaértékű hitet, amit mindnyájunknak birtokolnia kellene. Hiszen ennek az asszonynak volt mustármagnyi hite, ezt látta benne Jézus, ezért is gyógyította meg ennek az asszonynak a lányát.
Lefordítva ezt a történetet a mai napra: Megszoktuk azt, hogy kényelmesen élünk, mint ahogy a tanítványoknak kényelmes volt az, hogy Jézushoz mindig közel lehettek. A tanítványokban pedig volt egy felfuvalkodás, "ez az asszony jön utánunk, küldd el.". De ez az asszony, akinek nem volt kényelmes az élete, és nem élt közel Jézushoz, odamegy hozzá, és megmutatkozik a Belé vetett feltétel nélküli hite. Megmutatkozhatott, hogy Jézus számára mindenki ugyanolyan fontos. Te is, én is. Tegnap is, ma is és holnap is. Mindörökké.