Συνήκατε ταῦτα πάντα; λέγουσιν αὐτῷ Ναί.

"Felfogtátok mindezeket? Azok pedig azt válaszolták Igen."

/Máté 13,51/

Krisztus megkérdezi azt a tanítványaitól, hogy megértették-e azokat a példákat, amiket a mennyek országával kapcsolatban elmondott. De úgy gondolom, hogy nem csak a mennyek országával kapcsolatban tehetné fel Krisztus a kérdést nekünk, hogy "felfogtátok?" Hanem az élet nagyon sok egyéb területén is feltehetjük magunknak mindig a kérdést, hogy felfogtam, hogy mit csinálok? Így kell ezt csinálni? Hogyan kell egy-egy helyzetben viselkedni, hogyan tudnék én, mint keresztény megállni bizonyos helyzetekben? A már klasszikussá vált "What Would Jesus Do" karkötő ott lóghat életünk minden idejében a fejünk felett. Az egyszerű emberi példákat, amiket Jézus elmondott a tanítványainak, emberi léptékkel fogalmazta meg azért, hogy számunkra is egyértelmű legyen, hogyan képzeljük el és fogadjuk be hitünk szerint azokat, amiket Krisztus elmondott.

Sógorom kedvenc mondása, ha olyan emberrel találkozik, akinél gondolkodásmódban valami félrecsúszott: "Van baj a toronyban." Hát bizony léteznek olyan emberek (lelkészek) akiknél van baj a toronyban. Ha tudok görögül, héberül, szuperül megtanultam a dogmatikai és apologetikai alapvetéseket, minden szituációról eszembe jut egy-egy Heidelbergi Káté kérdés felelet, vagy a II. Helvét Hitvallás odavonatkozó cikkelyének egy-egy mondanivalója, nem probléma. Nem baj, sőt. Elődeinktől is nagyon sok mindent tanulhatunk. Kell is. A probléma ott kezdődik, amikor ki akarjuk dobni azokat a részeket a Bibliából, amit a saját hitünk nem képes befogadni. Olyan ismerős ez a gondolat, mintha lenne olyan lelkész, aki ezt mondta egykoron. (Utána lehet nézni -> mitológiátlanítás, mondjuk a dologhoz hozzátartozik, hogy János, evangéliuma végén azt írja, hogy ha mindent megírna, amit Jézus tett, senki nem hinné el neki.) Viszont ez a probléma dölyfössé tudja tenni a keresztények szívét. Azt a képzetet tudja kelteni, hogy jó keresztény vagyok. Be tudom tartani azokat a tanításokat, amiket kell. "Legyél olyan, mint én" -> ezt hallottam egyszer egy keresztény embertől. Hát erre tényleg csak annyit tudtam mondani, amit sógorom is mondott. Van baj a toronyban. Bocs, de inkább szeretnék Krisztusra hasonlítani. Ahhoz pedig, hogy olyanná váljak mint Krisztus, még életem végére se fogom elérni. Mert Krisztus az, aki tökéletesen érvényesítette be az Atya akaratát. Az Atya akaratát mi nem tudjuk tökéletesen végrehajtani. Nem fog menni. De próbálkozni lehet, előrehaladni kell és szabad, kötelező is a hitben. Nem szabad megragadni egy szinten. Fölfogtátok? Persze. Egy kissé érzem benne azt, hogy amit emberileg fel lehet fogni, azt persze felfogjuk, és olyan könnyelműen veszik a tanítványok Krisztus kérdését. Felfogtátok? Nem is gondolkodtak a válaszon, hanem rávágták, hogy "Igen". Nagyon tetszik, ha tudjuk bizonyos dolgokban, hogy mi Isten akarata. Nekem ezt megígérte Isten, nem aggódom, mert tudom, hogy amit Ő megígért, az valóban úgy lesz. Viszont a könnyelműséget kerüljük. Ha mindig könnyű a dolgunk, az gyanús. Persze, van, amit könnyű megértenünk, könnyű végrehajtani, de ez nem általános.

Kell előrehaladni a hitben, ha pedig haladunk, akkor talán odáig is eljutunk, hogy azt mondjuk Krisztus kérdésére: Kérlek, formálj a magad képére és ne más képére. Tudom, ez egy másik kérdésre lenne válasz, de azt hiszem, hogy Krisztus minden kérdésére ez kellene, hogy legyen a mi válaszunk.

Szeretek ember lenni, mert megélhetek mélységeket és magasságokat. Göröngyös út az, amin követni kell Krisztust, meg nem is arra vezet, amerre akarjuk, és nem is olyan akadályok jönnek velünk szembe, amilyeneket mi akarunk, hanem amilyeneket a kovácsmester akar.

Újfordítású Bibliám van, nem néztem meg másik fordítást, hogyan is fordítják ezt a teljes szakaszt (Máté 13, 44-52). De van benne egy olyan rész, ahol így van fordítva: "Így lesz a világ végén is..." (49. vers) A görög viszont az  "αἰῶνος" szót hozza elénk. Ami inkább korszakot jelent, mint úgy világ végét, ahogy az általános gondolkodásmódban az elterjedt. Egy kis teológia azok számára, akik szeretnek ezen vitázni:

Személy szerint számomra a világ vége csak ennek a világnak a végét jelenti, nem pedig Isten uralkodásának végét. Részesei vagyunk annak a korszaknak, ami Krisztus megjelenése után van, de még a végítélet előtt. Krisztus azt mondta, hogy igyekezzünk bemenni a mennyek országába (tudom, ezt arra mondta válaszként, hogy sokan vannak-e akik bejutnak a mennyek országába). 

Értelemmel felfoghatjuk Krisztus példázatait. Erre volt talán egyértelmű a tanítványok válasza. Viszont hitben és lélekben kell felfogni azt a csodálatot, hogy milyen is lesz számunkra a mennyek országa. Döntéseinket vizsgáljuk meg előzetesen. Mit tenne Jézus? Nem kell mindig ész szerint cselekedni, van olyan helyzet, amikor lehet lélek szerint cselekedni. Találjuk meg azokat a pontokat az életünkben, amikor tudunk Lélekkel cselekedni, és amikor Krisztus azt kérdezi tőlünk, hogy felfogtuk-e, akkor ne csak értelemmel tudjuk azt mondani, hogy igen, hanem lelkünkben is tudjuk ezt a választ adni.