Teljesen más
εἰ δὲ ἐν πνεύματι θεοῦ ἐγὼ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔφθασεν ἐφ᾽ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ
θεοῦ.
"Ha pedig Isten Lelke segítségével űzöm ki a démonokat, akkor eljutott már hozzátok Isten királysága."
/Máté 12,28/
Utópia lenne? Valósággal azt láthatjuk mindenhol, hogy nincs egyetértés még egyházon belül sem. Széthúzás van, mert mindenki valamilyen elméletet vall és azt tartja magáénak. Úgy gondolkodunk, hogy amit mi hiszünk, az úgy van. Amit én hiszek, annak úgy kell lennie. Makacsan ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez, mert azt tudjuk beilleszteni hitvilágunkba. Hadd írjak le egy történetet, amit egykori professzorom mesélt nekünk.
Volt két igen idős, de hívő, két barát. Sokat elmélkedtek ketten arról, hogy milyen is lehet a mennyek országa. Mindkettejüknek volt egy-egy elmélete rá. Megbeszélték, hogy aki előbb eltávozik ebből a földi világból, az valamilyen úton-módon visszaszól a másiknak, hogy kinek volt igaza. Mikor eljött az idő és el lett temetve az egyik barát, akkor a másik barát álmában látta barátját egy pillanatig, akitől semmi mást nem hallott, csak annyit, hogy: Totaliter Aliter. Vagyis teljesen más.
Amellett, hogy ez a történet arról szól, hogy milyen is lehet Isten országa, amellett beszédes abban a tekintetben is, hogy mi magunk mit gondolunk dogmatikailag, miben tér el egyik gyülekezet gondolkodás módja a másiktól vagy miben tér el gyökeresen két egyház hit és gondolatvilága.
Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki nem ahhoz az egyházhoz tartozik, amihez én. Régebben jókat beszélgettünk. Minden beszélgetésünk elején egy dolgot kötöttünk ki. Jézus a mi megváltónk, általa van egyedül örök életünk. Ezután fogtunk csak bele a beszélgetésbe.
Hogyan is jön össze a kettő? A teljesen más gondolata azzal, hogy Isten országa közöttünk van. Luther gondolata jut eszembe, mikor erre gondolok:
"Ha felkerülök a mennyek országába három dolgon fogok csodálkozni. Az első az, hogy olyan emberek vannak ott, akikről nem gondoltam volna, hogy ott lesznek. A második, hogy olyanok nincsenek itt, akikről azt gondoltam, hogy itt lesznek. A harmadik pedig az, hogy én itt vagyok.
Habár Luther gondolata téves abból a szempontból, hogy kételkednünk kellene a mennyek országába való bejutásba, ugyanis olyan bizonyossággal bejutunk majd, amilyen bizonyossággal meghalt Krisztus értünk a keresztfán, mégis beszédes abban a tekintetben, hogy teljesen más lesz. Isten országa tehát amikor megvalósul közöttünk, akkor teljesen mást tapasztalunk meg. Valós testvéri közösséget. Ahol nem számítanak a dogmatika, apologetikai (hitvédelmi) tételek. Ahol az sem számít, hogy ki melyik felekezethez tartozik, hogy ki mit vall bizonyos dolgokról. Ha valósággal Krisztus a mi életünk Ura, akkor teljes testvéri közösségben tudunk lenni egymással. Isten Lelke segítségével űzte ki Krisztus a démonokat a vak és néma emberekből. Ugyanígy belőlünk is ki tudja űzni azokat a begyöpösödött, megrögzült szokásokat, amik elválasztanak minket egymástól és valódi testvéri közösséget élhetünk meg benne.
